Beszámoló a SZAMP 2013. február 23.-i fórumáról

Lezajlott a Szentendrei Alkotóművészeti Platform idei első fóruma. Az est moderátora Johan Van Dam köszöntötte a szép számban megjelent alkotókat, kultúraalakító kreatív embereket.

1. Első előadónk dr. Kálnoki-Gyöngyössy Márton, a Ferenczy Múzeum igazgatója, Szentendre Város kulturális és turisztikai vezetője volt, aki az előzetesen feltett kérdések mentén adott tájékoztatást jövőbeni terveiről.

Elmondása szerint 2012. december 31.-vel - mintegy fél évszázados működést maga mögött hagyva - megszűnt a Pest Megyei Múzeumok Igazgatósága (PMMI). Igyekeztek átmenteni az értékeket a Ferenczy Múzeum (FM) néven jegyzett intézménykonglomerátumba, mely átkerült a város fennhatósága alá. Ez azt jelenti, hogy a többi megszűnt megyei múzeumigazgatóságokkal ellentétben

– melyeket kiemelt finanszírozású (kétszeres szorzóval működő) megyei jogú városok örököltek meg

– nálunk egy 27 000 lakosú kisváros fenntartásába került egy megyei feladatokat ellátó intézmény. Ezzel egyidejűleg jelentős mértékben szűkült az intézmény fenntartására rendelkezésre álló keret.

Minden igyekezet ellenére nem sikerült – az évi 3 - 4 000 látogatói számot felmutatni tudó - szentendrei kismúzeumok jelentőségét nem sikerült a kultúrpolitika országos szintű irányítóival megértetni, így mindeddig plusz fenntartási hozzájárulást sem sikerült kiharcolni. A tarthatatlan helyzet miatt az FM március második felében országos médiafigyelemre számot tartó figyelemfelkeltő akciót szervez: a kismúzeumokba (Barcsay, Czóbel, Ámos-Anna, Kmetty, Vajda) önkéntes teremőrök jelentkezését várják kifejezetten demonstratív jelleggel. Maga az igazgató úr is teremőr lesz, és teremőrnek hív mindenkit, aki a szentendrei kismúzeum hálózat továbbélését szeretné támogatni!

Bár az FM-nek marketing költségvetése nincsen, a MűvészetMalom újranyitása, 2012. március vége óta már 18 000 fős látogatószámot érte el, ami több mint a megyeszékhelyeken működő megyei intézményeké. Az FM a maga részéről mindent megtesz a fenntartási költségek racionalizálása érdekében. Annak ellenére, hogy ez a szentendrei intézménycsoport nagyobb, mint a debreceni Déri Múzeum, vagy a szegedi Móra Ferenc Múzeum, a központi költségvetésből mégis csak 141 mFt-ot kap fenntartásra, melyet Szentendre mindössze 50 mFt-al egészít ki.

Kálnoki-Gyöngyössy szerint  Szentendre brand létrehozható, ha a város komoly szándékot mutatna, és több pénzt szánna erre a célra. Pillanatnyilag a TDM évi 11,5 mFt-os kerete olyan szűkös, hogy a már elnyert 50 mFt-os pályázat életben tartása és végig vitele is nagy nehézségekbe ütközik.

Miközben tavaly- még a PMMI színeiben - az NKA pályázatokon elnyert 150 mFt nagyobbik hányada Szentendrén költődött el, addig a város, azon kívül, hogy kitette a 11-es út mentén a „Szentendre a festők városa” táblát, nem tett semmit a Szentendre-brand létrehozásáért, életben tartásáért. Elsősorban tartalmi kérdés, hogy a város hogyan viszonyul saját adottságaihoz, elhiszi-e hogy a művészet az egyetlen kitörési lehetősége és ehhez a saját művészei iránti elkötelezettségre van szükség. Ez persze könnyen válhat provinciálissá, ezért fontos a nyitottság és sokszínűség! Fontos idevonzani külső alkotókat, kiállításokat, amihez természetesen még több forrás kell. Ha az állami kultúrpolitika érdeklődését nem sikerül ide fordítani, akkor nagy lesz a baj. Könnyen Budapest egyik „kerületévé” válhatunk…

Szentendrére került az országos hatókörű Magyar Alkotóművészeti Nonprofit Kft. (azaz a MANK) központja, ami örvendetes lenne, ha lenne bármiféle együttműködési szándék a várossal, az FM-mel. Egyenlőre nincs, és a MANK nem veszi figyelembe a városi érdekeket. Az együttműködés hiányán elemi érdekünk mihamarabb változtatni, ennek érdekében mindent el kell követni. (pl a Művésztelepi Galéria kiállítási koncepciójának összehangolása a város egyéb kiállításaival, a műtermek bérlőitől egy-egy fő mű bekérésének kötelezettsége, mely az FM tulajdonába kerülhetne, és így gyűjthetné a kortárs műveket, stb…) Fontos, hogy a MANK vezetése is megértse: a „Szentedre” szó kiemelt jelentéssel bír a Régi Művésztelep elnevezésében, ami kötelezettségekkel is jár.

A város kiugróan magas parkolási díjaival kapcsolatban csak annyit fogalmazott meg igazgató úr, hogy véleménye szerint el kell a városnak dönteni, hogy hosszú távon mi használ a városnak: a közvetlenül és gyorsan megszerezhető bevétel, vagy egy hosszabb távon, nagyobb hatást elérő vonzerő. A hét végi parkolási díj eltörlését mindenképpen indokoltnak tartaná.

A Szentendrei Nyár rendezvényeivel kapcsolatban kiemelte, nem szabad a vidéki népszínmű játszás színvonalára süllyedni, élvonalbeli nívós előadások kellenek, melyek ősszel beköltözhetnek a kőszínházakba. A Fő téri helyszín újraélesztése is egyedivé tenné a Szentendrei Teátrumot, nem szabadna lemondani erről.

A Ferenczy ikrek születésnapján, június 18.-án lesz a Ferenczy Múzeum új székhelyének, a Pajor kúria felújított épületének átadása, ekkor nyit a Szentendre Nyár rendezvénysorozata is. Az épületben lesz egy a XX. századi Szentendre képzőművészetét bemutató kiállítás, helyet kap az „alapítók” alkotásaiból készített válogatás, lesz egy időszakos kiállítótér a mai kortársaknak, illetve lesz egy „évszak műtárgya”. Szeretnék minél több magán-, és közgyűjtemény anyagát is bemutatni. Gertrudis királyné halálának évfordulóján, augusztusban tematikus kiállítást nyitnak, szeptemberben tudományos konferenciát szerveznek a XIII. századi magyar történelem, „Gertrudis és a Pilisszentkereszti apátság” tematikában. A római kőtár anyaga bekerül a Pajor kúria pincéjébe, így biztonságosabb helyen lesz a leletanyag, mint a jelenlegi Kőtárban a 11-es út mentén.

Igazgató úr beszéde végén partnerségre invitálta a SZAMP-ot, abban a munkában, amely a MűvészetMalmot a helyi társadalom agorájává teszi, arra bíztatott, hogy építsünk közösen a múlt hagyományaira, értékeire, találjuk ki együtt a jövő Szentendréjét! – és addig is legyünk teremőrök együtt! J

2. Szentendre első számú kulturális vezetője után a város első számú építésze mutatkozott be. Aba Lehel 2013. január 1. óta látja el a főépítészi feladatokat és örömmel vette a SZAMP meghívását. Előremutatónak találta a művészeti irányokban ténykedők szakmai alapokon történő összefogását. Aba Lehel középiskolás kora óta kapcsolatban van a várossal (Ferences gimnazista volt), és mintegy másfél éve már feleségével és négy gyermekével együtt a Bükkös patak partján lakik. Kiemelkedően fontosnak tartja a belváros arculatának megőrzését. Ennek érdekében a Művészeti Tanáccsal együtt a főépítészi irodán belül létrehoznak egy digitális adatbázist: a belvárosi építési elemek gyűjteményét (építészeti katasztert). Fontos feladatnak nevezte egy stratégiai városmenedzsment felállítását.

3. A főépítészi beszámoló után a SZAMP elmúlt két évét összegző előadás következett, melyet Szondy Andrea kulturális menedzser, a SZAMP vezetőségi tagja adott elő „SZAPontok” címmel. Az előadó a SZAMP tevékenységének kiindulási pontjaként fogalmazta meg szentendre művészeti hagyományainak, örökségének ápolását, tiszteletben tartását és gazdagítását.

Az előadás a múltból indított, a helyi művésztársadalom összefogására  a 90 –es évekből  említett fel három emlékezetes példát:

• az Ábrányi villa közösségi funkciójának elvesztését féltő „háromórás kiállítást,
• a Szentendrei Régi Művésztelep privatizációs terveit meghiúsítani képes tiltakozást,
• a MűvészetMalom megnyitását segítő, a helyi művészek alkotásainknak felajánlásából tartott aukciót. 

Majd a képes prezentációval kísért előadásban nyomon követhettük azt a folyamatot, amely elvezetett a szentendrei művésztársadalom legújabb kori, 2011-ben történő összefogásához. Ezt az összetartást a MűvészetMalom jövőbeni bizonytalan sorsa iránti aggodalom, az üzemeltetést végző Új Kulturális Központ színházi területről érkező vezetésének híre valamint a MűvészetMalom képzőművészeti profilját erősíteni képes szakmai alkalmasság hiánya motiválta.  Az elkeseredést tovább fokozta, hogy a szentendrei sajtóban nem minden esetben lehetett hangot adni a helyi művésztársadalom véleményének, állásfoglalásának mindezen tények odáig vezettek, hogy sürgőssé vált egy szakmai érdekérvényesítő szervezet létrehozása.

2011. március 25-én Farkas Ádám, Pauli Anna és Szondy Andrea összehívta a helyi művészeket és első körben 46 csatlakozóval megalakulhatott a Szentendrei Alkotóművészeti Platform és egy 12 főből álló előkészítő bizottság bizalmat kapott arra, hogy megalkossák a vitára bocsátható Szervezeti és Működési Szabályzatot.

2011. május 23-án a SZAMP első közgyűlésén került sor az SZMSZ megvitatására és annak elfogadására, ahol a SZAMP vezetőségét is megválasztották. A jelenleg 78 tagú SZAMP alapelveit az előadó a következőképpen summázta: politikamentes, érdekvédelmi, érdekérvényesítő, informális szervezet.

Az előadás további részében a SZAMP kétéves tevékenységét az előadó három nagy kategóriába sorolta, úgy mint

• találkozók és megbeszélések,
• javaslatok és véleményezések,
• demonstrációk.

A vetített prezentációs ábra jól mutatta a SZAMP működésének dinamikáját, a megnyilatkozások terepeit, a használt kommunikációs eszköztárat. Legnagyobb számban találkozókra, megbeszélésekre került sor az elmúlt két évben. Elsőként május 26-án dr. Dietz Ferenc polgármesternél tett a SZAMP vezetősége bemutatkozó látogatást, amelynek jegyzőkönyvéből az előadó a SZAMP céljait megfogalmazó részt emelte ki a fórum hallgatósága előtt. A SZAMP vezetősége az első évben heti rendszerességgel, majd átlagban három heti gyakorisággal találkozott egymással. Törzshelyeik, a Folt Kávézó, a Péter Pál Galéria és a Palmetta Design Galéria. Összességében a felvázolt találkozókról, melyek a MűvészetMalom, Ártépítés, Szoboráthelyezés, TDM pályázatok, Művészeti Tanács és egyéb témákban folytak, elmondható volt, hogy hatásuk általában ott és azonnal nem váltak mérhetővé, ugyanakkor fontos eszközei lettek a bizalomépítésnek és szemléletformálásnak. A javaslatok és vélemények kategóriában a SZAMP írásos anyagokat készített, például a Szoboráthelyezések, Zöldfelület-koncepció, Művészeti Tanács, Huzsvig program, MűvészetMalom témakörökben. A fórumon a becsatolt dokumentumok alapján néhány téma részletezésére is sor került.  Demonstráció kategóriában két eset került szóba, a molinó illetve a MűvészetMalom elfogadhatatlan programtervének az ügye. Mindkétszer nagy létszámú tiltakozó akcióról volt szó, ahol a művészek, művészetpártolók végső elkeseredésükben, jelenlétükkel és a Kulturális Bizottság előtt kimondott érveikkel igyekeztek felhívni a döntéshozók figyelmét a szakmai szempontok figyelembe vételére.

Összefoglalásként elmondható, hogy az események sokszor önmagukon túlmutató jelenségekre is felhívták a SZAMP vezetőségének figyelmét. A hivatal, az intézmények és a döntéshozók oldaláról sokszor ad-hoc jellegű lépések voltak tapasztalhatóak, a kulturális terület történéseit nagyban befolyásolta, hogy a városnak nincs kidolgozott kulturális stratégiája.

Végezetül néhány számadat a SZAMP két éve alatt: 

több, mint 1000 e-mail-váltás történt,

több, mint 100 egyeztetést tartottunk,

több, mint 10 a pozíciójukban  ma már nem lévő tárgyalópartnerek száma,

tehát a SZAMP több, mint 1 ÖSSZEFOGÁS, a SZAMP 1 KÖZÖSSÉG.

A SZAMP eddigi tevékenységének szinte minden állomásáról a szamp.blog.hu oldalon tájékozódhat.

4. Mélyi József művészettörténész a SZAMP jelenét – jövőjét vázolta fel nekünk, szellemesen megjegyezve, hogy a múlt dicső, a jelen ambivalens. Azonban olyan pozitív folyamatok indultak el, melyek alapján kijelenthető, hogy a jelen konstelláció sokkal pozitívabb, mint azt első nekifutásra gondolnánk, és e folyamatokban a szakmai alapokon dolgozó civil csoportosulásoknak – jelen esetbe a SZAMP-nak  - jelentős szerepe lehet.

A JÖVŐ-nek két feladata van: a művészet és a politika. E mellett két veszélye is van: az egyik, ha túl közel kerül a politikához, a másik, ha túl közel kerül a művészetekhez.

A SZAMP jövője három idősíkra osztható: közeltáv, középtáv, és hosszútáv.

A középtáv legfontosabb feladata, hogy a SZAMP valódi platformként működjön, generálja a művészeti élet felélénkítését, segítse a város kulturális koncepciójának kicsiszolódását, vitakultúrának teremtsen helyet és lehetőséget. Működésével követelje ki, hogy természetessé váljék: 1-1 probléma a Platform véleményezésével, a Platformon belüli megvitatásával legyen jó előre kitárgyalva, a mediátori szerepet a Platform töltse be.

Hosszú távon a következők fogalmazódtak meg:

A rendszerváltásnak nagyon komoly illúziókkal indultunk neki. Azt hittük, hogy:

1. majd a piac szabályoz – átalakítja az intézményrendszert, tehát

2. a művészettel foglalkozó szervezetek önmaguktól át fognak alakulni

3. az állam szabályozó-támogató szerepe csökken ugyan, de alapvetően megmarad

4. a kortárs alkotók komoly szerephez jutnak

Hosszú kijózanodás követte a rendszerváltást, és rájöttünk, hogy:

1. a piac nem elég nagy

2. az intézmények megmaradtak, átalakultak, de nem igazán

3. az állam egyre drasztikusabban csökkentette a kultúra támogatását, miközben kacskaringós utakat járt be a művészeti intézményrendszer átalakítása

4. gyakorlatilag minden kortárs alkotó ma háttérbe szorítottnak érzi magát

Elmondhatjuk, hogy az elmúlt 22 év alatt a művészeti szcénában nem alakult ki egy szépen rétegzett, hierarchikus rendszer. XX.-XXI. századi sajátosság az a nem demokratikus kánonrendszer, melyben nem volt pontosan meghatározva az állami támogatási rendszer feladatköre, a „lyukas” művészeti intézményrendszer pedig csak néhány kiváltságost juttat kiállítási lehetőséghez, a „derékhadat” nem.

Ezzel szemben pl. Németországban egy un. Kunstverein-rendszer működik, (kb. 300 ilyen Kunsverein működik ma Németországban) amelyek polgári  művészeti egyesületekként jöttek létre demokratikus módon. Nagyon sokféle tagja van: helyi művészek, műgyűjtők, kultúrpolitikusok, támogatók, akik mind tagdíjat fizetnek és ezért cserébe szolgáltatásokban részesülnek. Egy ilyen rendszer létrejötte képes egyfajta egyensúlyi helyzetet létrehozni az intézményrendszeren belüli és kívüliek között, szélesebb köröknek adva bemutatkozási lehetőséget. A Kunstvereinek igen sokfélék lehetnek – vannak kizárólag helyi művészek bemutatkozását biztosító szervezetek, de léteznek kizárólag nemzetközi kitekintésűek is, illetve olyanok, amelyek a helyi sajátosságokat nemzetközi kontextusba állítva szerveznek kiállításokat. A helyi közösség határozta meg, hol melyik változat valósul meg. Hosszú távon a SZAMP lehet a kezdeményezője egy helyi Kunstverein kialakításának.

A Platform középtávú feladata: tömöríteni ezeket az erőket, vitafórumokat szervezni, műterem látogatásokat szervezni, fiataloknak bemutatkozási lehetőséget teremteni, stb… Ennek első lépéseként a tavaszi időszakban legalább havi rendszerességgel szeretnénk beindítani a MalomCafé vitaesteket, műhelybeszélgetéseket, melyeken sorra vesszük az aktuális problémákat, beszélgető partnereknek meghívjuk az adott témához legszorosabban kötődő szakembereket, politikusokat, kultúrpolitikusokat. Ezek a vitaestek természetesen nemcsak a SZAMP tagságának szólnak, hanem minden érdeklődő, tenni vágyó embert szívesen látunk.

Rövidtávon feladatunk: a szakmai érdekképviseleti szerep erősítése, szakmai információk gyűjtésével, elosztásával segíteni a művésztársadalmat az információhoz jutásban, pályázni civil forrásokra, hogy a szervezet hatékonyságát növeljük, hogy szakértőket lehessen finanszírozni, és persze meg kell szilárdítani a szervezet kereteit, állandóságot, rendszerességet kell vinni a SZAMP életébe. Nem utolsósorban pedig el kell érni, hogy a Művészeti Tanács rendszerét – tagjainak kiválasztódását – a városvezetés újragondolja.

5. A záró napirendi pont Kubatovics Áronnak a Bükkös36 Egyesület vezetőjének előadása volt: a régi egészségház nyitott művészeti és kulturális közösségi tér létrehozásával az épület művészeti inkubátorházként való hasznosítása. Az épületben a következő funkciókat tervezik elhelyezni: műtermek, alkotóház, kiállítóhely (galéria), művészbolt, próbatermek (zenekari, színházi), színházi tér, hostel, programok, rendezvények, fotó- és videó labor, közösségi tér, koncert helyszín ("csendesülős"), nemzetközi és hazai művészeti és kulturális projektek befogadása, ösztönzése. Ami miatt a hely alkalmas ezen sokrétű funkciók befogadására: jól megközelíthető , felhívja magára a figyelmet, ideális alkotóház, ideális rendezvények befogadására, tehermentesíti az óvárost, új találkozási pontot hoz létre, kevéssé alkalmas másra, ugyanakkor az első lakóingatlanok viszonylagosan messze vannak, nem tud zavaró hatással lenni a környezetére.

A BÜKK36 Alkotóközpont működési modellje:

• az épület Szentendre város tulajdona
• a Bükk36 Egyesület min. 5+5 évre ingyen bérli az épületet
• az Egyesület nyilvános közgyűlésén dönt a vezetőségről, programjáról, stb.
• az Egyesület évente beszámol a tagságának és a Városnak a Ház működéséről, eredményeiről, pénzügyeiről
• a Ház munkatársai készítik elő a pályázatokat, de a Város pályázik
• mind a működés, mind a pénzügyek teljesen nyilvánosak (teljes transzparencia a város lakossága felé)
• az Egyesület tagsága zárt: az alapítókból és a városban működő művészeti egyesületek által delegált tagokból áll

Hosszú távú célok:

• Országos és nemzetközi szinten is ismert művészeti alkotóközponttá válni
• Az épület egésze használatba kerüljön
• A Ház teljes körű felújítása
• Egy élhetőbb Szentendre segítése
• Tehetséggondozás
• Több évtizedeken átívelő sikeres alkotóház fenntartása és üzemeltetése

Ezen célok elérését több civil szervezet – köztük a SZAMP - is támogatja.

Az utolsó előadás sajnos már eléggé éjszakába nyúlt, így néhányan már nem tudták azt kivárni, pedig a legfontosabb teendőnk a jövő nemzedékének lehetőséget biztosítani álmaik megvalósításához.

Az est végén Mazányi Judit művészettörténész nyugdíjba vonulása okán kedves szavakkal búcsúzott el a hallgatóságtól.

A beszámolót készítette: a SZAMP vezetősége

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.