Provinciális progresszió, avagy az Ártépítéstől a reciklált molinókig

Egy csaknem két éve tartó párbeszéd-próbálkozás ért véget, amikor Vincze Ottó és Vinkler Zsuzsi  július 22-én, pénteken leszedték azt az 5 darab molinót, amelyet a Szentendrei Kulturális Kft. helyezett el a Fő téri építkezést elkerítő paravánokon.

A 2009 őszén Vinkler Zsuzsi és B. Szabó Vera által indított civil és szakmai kezdeményezésnek köszönhetően a belvárosi építkezés ideje alatt az Ártépítés elnevezésű országos pályázat keretében különböző műfajokban, szakmai zsűri által kiválasztott köztéri alkotások jöhettek volna létre. A képviselőtestület az általunk meghatározott koncepcióra  – sok-sok szakbizottságnak tartott előadás folyományaképpen - 2,5 millió forintot szavazott meg. A koncepció kidolgozásában képzőművész, művészeti szakember és építész is közreműködött. Ez a  kooperáció hiúsult meg, amikor a politika és a szakmai irányítás szétválasztását a város vezetői nem hagyták: nem maradt garancia arra, hogy a projekt legfőbb sarokpontjai betarthatóak (szakmai zsűri és országos pályázati forma). Az önkormányzat által elkészített két pályázati javaslat egyike sem került kiírásra. Az első inkább viccnek volt tekinthető, a második akár kiindulópont is lehetett volna. Amikor világossá vált, hogy Szentendre átépítése Ártépítés nélkül valósul meg, jelentkezett Erdész László a Fő téri molinó-ötletével ahol az építkezést takaró állványon szentendrei művészek munkái szerepeltek volna. Az Önkormányzat illetve a  társintézmények üdvözölték, de forráshiányra hivatkozva végül ez sem valósult meg. Ezután, július 19-én jelentek meg  az ingyen reciklált molinók a Fő téren. Ezeket a sem tematikájukban, sem méretükben nem ide illő molinókat az Újbudai Önkormányzat készítette 4 évvel ezelőtt, az akkor és ott lezajlott Festészet Napja alkalmából.

A Kulturális Kft. a molinók kihelyezését a szakmai testületekkel való egyeztetés nélkül helyezte el a város emblematikus pontjára (megsértve ezzel a saját maga által hozott civil rendeletet), egy a művészek és a városvezetés közt előbb felvázolt párbeszéd-próbálkozást követően. Úgy gondoltuk, hogy ennek a Szentendre számára méltatlan állapotnak egyetlen lehetséges megoldása az, ha eltávolítjuk ezeket, így július 22-én leszedtük a molinókat, és sértetlenül, összehajtva a Szentendrei Kulturális Kft. portáján leadtunk. Az akció lezajlása után nagyon sok városlakó, művész és művészetpártoló jelezte, hogy egyetért a molinók leszedésével.

Az eset után az ügy a képviselőtestület elé került, ahol néhány képviselő feljelentés kezdeményezését javasolta. Véleményünk szerint maga a kihelyezés volt elsődlegesen jogsértő (a szerzői jog, civil rendelet megsértése, szponzor-logók jogszerűtlen használata  stb.), nem beszélve a dolog szakmai/művészeti oldaláról (pl.: a festmények egy része nem volt látható, alkotónak nincs tudomása a kihelyezésről).

A képviselőtestület kikérte a Művészeti Tanács állásfoglalását is, akik egy művész kivételével egyetértettek a molinók eltávolításával. Ezt követően a Polgármesteri Hivatal jogtanácsosa az „elkövetőket” egyeztetésre hívta be. 

Dr. Dóka Zsolt „egyeztetés”-re hívó levele nehezen volt értelmezhető ebben a helyzetben. Mivel a molinó-kihelyezés csak egy volt, a számos, szakmaiságot nélkülöző, nem a progresszív képzőművészetet támogató döntések sorában, kézenfekvő volt az egyeztetés művészeti demonstrációvá való átértelmezése: a megszólítottak a fenti találkozón több mint harminc művész, művészeti szakember és helyi művészetpártoló társaságában jelentek meg a Városházán. A hivatal részéről az eljárást szorgalmazó Hidegkúti Gergely képviselő, dr. Dóka Zsolt jogtanácsos, valamint Juhász Károly, a Közoktatási és Kulturális Nonprofit kft. művészeti vezetője vett részt a találkozón.
 

A Szentendre történetében eddig példátlan szimpátia-felvonulás egyértelmű zavart okozott a Polgármesteri Hivatal jelenlévő munkatársai körében. Igen sajnálatos, hogy nem jelent meg a találkozón Zakar Ágnes, a Kulturális Bizottság elnöke illetve Dietz Ferenc polgármester úr, aki az épületben volt és a találkozóról nyilvánvalóan tudott. Ezek szerint a városvezetés kizárólag jogi/közterületi problémaként kezelte azt, ami legalább annyira művészeti kérdés is.

A molinó-leszedés a művészekből és civilekből álló csoportos fellépés nyomán komoly jelentőségű és széles támogatottsággal bíró üggyé nőtte ki magát, ami azonban az elméletben művészetet támogató városvezetés értetlenségével illetve „távolmaradásával” találkozott.

A fent leírtak alapján végigkövethető, hogyan alakult át a városvezetés elvi támogatása (képviselőtestületi határozat egy országos, szakmai zsűri által elbírált public art pályázatról) számos lépésen keresztül túlméretes molinók újrahasznosítává. Az eset nyomán komolyan felmerül a városvezetés felelőssége a megfelelő szakemberek kiválasztásában; a jövőre nézve pedig kérdés, hogy az a Kulturális Kft., amely egy ilyen, minden szakmaiságot nélkülöző, botrányos molinó-kihelyezés mellett dönt, hogyan lesz képes szakmailag irányítani a nemsokára megújuló MűvészetMalmot.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.